Naivaszerepek után a szenvedélyes Carmen bőrébe bújik

– Miként készült fel erre az előadásra? 
– A mozgás mellett lényeges a karakterformálás, ez a társulat minden produkciójára igaz. Sokat gondolkodtam a szerepen, hogy a nézők vajon hogy képzelik el Carmen alakját, ugyanakkor a saját személyiségemet is beleviszem a szerepbe. Fontos, hogy összehangoljam a szívemet a szereppel, hogy jól érezzem magam benne, ez kifelé is meglátszik. 

– Milyennek látja Carment? 
– Carmen egy rendkívül erős nő, a darabban ő a középpont, ő mozgatja a szálakat. Rengeteg mindenen megy keresztül, mégis megőrzi az önmagába vetett bizalmát. Én úgy közelítettem meg a szerepet, hogy megmutassam, Carmen rendkívül különleges karakter. Fontosnak tartom, hogy ne az szűrődjön le, Carmen azért vonzza a férfiakat, mert könnyűvérű lenne, hanem azért, mert olyan elragadó a kisugárzása. 

– Közel érzi magához a szerepet? 
– Számomra Carmen jelenti az eddigi legnagyobb és legnehezebb feladatot. Sokat dolgoztam a szerep átvételén, ugyanis előttem Ujvári Katalin táncolta nagy sikerrel – az előadást immár nyolc éve játssza a társulat. Ez némi nyomást és kihívást is jelentett, főleg, hogy az én karakterem nagyon más, nem ennyire domináns – eddig főként naivajellegű karaktereket játszottam. De úgy érzem, sikerült megtalálni magamban a kapcsolódási pontokat és a saját elképzeléseimet is megmutatni a szerepben. A nézők számára is érződik, ha belőlem fakad az, amit megvalósítok a színpadon. 

– Mit gondol, Carmen valóban mindvégig ennyire magabiztos? 
– Bár mindig törekszik erősnek mutatni magát, azért benne is megjelenik egy-egy pillanatra a szomorúság. Amikor egyedül sétál, magára marad, azt gondolom, valamennyire megtapasztalja a gyengeséget is – több oldala is van Carmennek. Ez az egész előadásban érezhető, végig nagyon erős a dinamika, hullámzó a történet folyása. 

– Hogy élte meg a darab drámai­ságát? 
– Nem negatív energiákat érzek az előadás során, hanem azt, hogy tragikumában is szép az egész – hasonló egy Shakespeare-drámához. A Vincze Balázs által koreografált és rendezett előadást különleges összhang jellemzi. Összekapcsolódik Bizet zenéje a mozgással, világítással. Bár a végkifejlet tragikus, a bemutatott képekben tisztaság és erő rejlik. 
 

Már ismerős arcok fogadják az utcán

Karin Iwata 1997-ben született Japánban. Tizenöt éves korában Magyarországra érkezett táncot tanulni, a Magyar Táncművészeti Egyetem után a Pécsi Baletthez szerződött. Bár kezdetben nem volt egyszerű egy új nyelv és kultúra elsajátítása, a mosolygós fiatal balerina hamar megkedvelte a magyarországi életet. – Nagyon szeretek itt lenni, igazán otthonos érzés, hogy Pécsen már rengeteg embert ismerek, bárhova megyek, ismerős arcok jönnek velem szembe – mondta Karin.